XC, wedding, woodlands mall🔥

Hihetetlen gyorsan telik az idő, már az első 6 hét végén vagyunk, ami annyit tesz, hogy naponta ha nem íratnak 3 tesztet, akkor valami nem stimmel. Itt az a motiváció, ha megbuksz (azaz 70% alatt vagy) nem sportolhatsz, nem lehetsz a bandában, vagy a kórusban. Ez itt akkora motiváció, hogy azok akikből ki nem néznéd, hogy valaha is tanulnak, most könyvekkel járkálnak a kezükben mindenhova.
Azt hiszem, a reggeli 6 órás edzéseknek meglett az eredménye. Pénteken újból 4-kor kelés, majd a szokásos 30 perces késés után elindultunk a sulibusszal Giddings-be a 3. Cross Country találkozóra. Most okosabb voltam, vittem takarót, meg pulcsit a buszra, és ìgy azért valamennyivel kényelmesebb volt. Reggeli (negyed hatkor) után szokásos villanyoltás, és mindenki kidőlt. Az ébresztés a szokásos módon történt, (értsd, az edző a legváratlanabb pillanatban befékezett) és miután mindenki begurult az előtte lévő széke alá, elmondott pár szép angol szót, folytathattuk utunkat. Kb. Fél 9-kor értünk oda, és az én kategóriám csak fél 11-kor futott, szóval volt egy csomó időnk.  Miután a fiúk végeztek, mi kellően kiszurkoltuk magunkat, előkerült a focilabda, a frizbi, meg a gitár. Az egyik legjobb dolog itt, hogy nem számít, hogy 80. Vagy 1. Helyen vagy, ugyan olyan örömmel szurkolnak, és örülnek a beérkezésednek.😊
Nekünk 2 mérföldet kellett futni, viszont a terep nem volt valami kellemes, mert rengeteg dombon kellett átfutnunk, és a kavicsos rész meg a sivatag váltogatta egymást. Sikerült tartanom a tempót, így 150 emberből elsőnek értem célba. 😍
Az érmemet elcserélték, így Cross Country Girls helyett, Cross Country Boys feliratosat kaptam, de legalább az első hely stimmel.😏
A hazafele út nagy része énekléssel telt, majd miután már csak 30 mérföldre voltunk Huntsville-től, és màr kezdtem elhinni, hogy 3-ra hazaérünk, és nem késem le a buszt haza... amikor abban a pillanatban elkezdett sípolni a riasztó és a busz megállt az autópálya szélén. A motor túlmelegedett, és a busz úgy döntött nem szeretne tovább szállìtani minket. 20 perc után már visszasírtuk a légkondit.
1,5 óra után, mikor már azon gondolkoztunk, hogy megesszük egymást megjelent a felmentősereg (èrtsd egy dühös buszsofőr egy másik busszal, hogy hazaszàllítson minket. Igazából, nem olyan szörnyű mint amilyennek hangzik, mert a fél csapat spanyol dalokat énekelt, kártyáztunk, beszélgettünk.
Az egyik fiú azzal szórakoztatta magát, hogy  spanyolul beszélt hozzám. Nekem meg elegem lett belőle, hogy semmit nem értek, ezért én meg magyarul kezdtem hozzá beszélni. Ùgy 30 percig ezzel lazán elvoltunk, de mindenkinek elege lett belőlünk,

Szombat reggel sem maradt el a korán kelés, mivel a fogadó szüleimnek Rotary meetingre kellett menni Conroe-ba, utána pedig egy esküvőre voltunk hivatalosak. A meeting alatt el voltam engedve a Woodlands bevásàrlóközpontba egy másik cserediákkal. Érett középiskolásokhoz méltóan az időnk nagy részét a kisállat kereskedésben és a Disney shoppban töltöttük. 

Az esküvő tényleg olyan volt mint a filmekben.😍 Mikor kimondták az 'I do'-t, meg a zene, a ruhák meg minden. Kicsit hosszú volt, és szerintem mindenki unatkozott rajtam kívül.  

Kedden egy lánynál voltam a biosz csopoportból, mert rájöttünk hogy a projekt határideje másnap van, és még sehogy sem állunk. A feladat igen érdekes volt, egy dalt kellett ìrnunk, enzimekről és molekulákról, majd elénekelni. A videót nem mutatnám meg, elég trauma volt, mikor az egész csoport előtt levetìtették. De legalább jól èreztük magunkat.😍

Mikor megkérdezik mi a legjobb dolog itt, egyértelműen azt kell mondjam, hogy a mogyoróvaj. Szerintem egy bőröndőt teli fogok rakni, és hazavinni. A màsik a chocholate chip cookies. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Vasárnap este a fogadó fogadó tesómnál voltam, aki igazából a rotarys felügyelőmnek a fia, de majdnem olyan mintha a testvérem lenne. Xboxoztunk, magyar szavakat tanítottam neki, és zongoráztumk. Van egy kìgyója, ami hihetetlenül aranyos, és ha hazamegyek, tuti hogy beszerzek egyet. 

XCountry and I've been here for 1 month

Sziaasztok!

Ma pontosan egy hónapja vagyok itt, és hát meg kell mondjam, rettentően élvezem😄 Hogy őszinte legyek, még a reggeli edzéseket is szeretem,mikor reggel hatkor lazán lefuttatnak velünk 12 kilométert. 

Pénteken voltunk egy Cross Country versenyen a csapattal, ami nagyon jól sikerült. De kezdjük az elején.. 

Az előtte lévő estét természetesen végig chateltem a többi cserediákkal, szóval nagyon nem tetszett, mikor reggel megláttam az ébresztőn a 4-es számot a számlap elején. Valahogy a fogadó apukámnak sem volt őszinte a mosolya, mikor a suli felé tartottunk. Sikerült laza 30 perces késéssel elindulnunk, miután a csapattársaim többsége megérkezett pizsomában, takaróval és plüss macival a kezében. Itt tényleg nem húzzák az időt ilyen apróságokkal. Kb. 5 perc után már mindenki bealudt, és akkor értettem meg miért is hoztak takarót. A légkondi miatt konkrétan jégveremnek érződött az egész busz. Az ébresztésünk elég érdekes módon sikerült, miután sikeresen visszaaludtam 7 előtt pár perccel, abban a pillanatban az edző fékezett egy hatalmasat, és azzal a lendülettel mindenki begurult az előtte lévő széke alá. Ő ezt persze egy laza "Ups..Good morning guys"-al elintézte. Aznap akaratlanul is tanultam pár csúnya szót angolul..

Miután megérkeztünk, és kiszállás közben kellemesen megcsapott minket a 40 fok, elindultunk megkeresni a wc-t, és megszerezni a rajtszámokat. Na igen ám, de a 30  másik sulibusz, amit láttunk, nem gyerek nélkül érkezett. 40 perc várakozás után, azt mondták van egy óránk csináljunk amit szeretnénk. Tehát érett középiskolásokhoz hìven megrohamoztuk a játszóteret. Mikor beálltunk a rajthoz, rajtam kívül kb. 400 lánnyal, már akkor éreztem, hogy ez nem lesz egy könnyű verseny. Hát, kb 2 másodperccel a sípszó után rájöttem, hogy én utálok homokon futni. A táv felénél elkezdett szakadni az eső, ami miatt kicsit keményebb lett a felszín, de cserébe tiszta sár lettem. Második lettem, és hihetetlenül jó érzés volt beérkezni a célba,mármint így visszagondolva igen, de akkor éppen a halálomon voltam, és a legtöbb futóval együtt ruhástól bevetettük megunkat a vízbe, amitől természetesen az edzők rettentően boldogok voltak.😄

Csütörtökön újra verseny.. szóval Let's go hornets!!👆💪

A reggeli edzésekről még annyit, hogy itt sem szívbajosak, lazán guggoltattnak minket 50-60 kilóval. Nem tudom, olvassa e a blogot Főnök, de innen üzenem, hogy készüljön, mert olyan lábam lesz, mire hazamegyek, hogy kisujjból végigcsinálom a lábnapot. :P

Szombat reggel, a fogadó szüleim bejelentették, hogy elvisznek a kis tavukhoz, ami nem messze van a várostól. Hmm hát... nálunk a kicsi fogalma egészen mást jelent, mint itt..
Nagyjából 3 órát ültem a parton, majd a csónakban, azzal a céllal, hogy én bizony most halat fogok fogni. Igaz halat nem fogtam, de egy faágnak sikerült a horgomra akadni. Nem mondom, hogy ugráltam örömömben, de jobb mint a semmi😅 Talán máskor.

A templomban találtam egy képet, és miután 3x elsétáltam mellette, csak akkor esett le, miért volt olyan fura. Értettem,mi van ráìrva.😅

Fruzsi💕

Austin, San Antonio, Pedernales falls🌼

Szombat reggel indultunk Austinba fogadó családommal. Az út viszonylag gyoran eltelt, beszélgettünk, zenét hallgattunk, és a fogadó tesómmal játszottunk. Ahogy kiszálltam a kocsiból, és próbáltam kiolvadni, ledobva magamról a 2 réteg pulcsit, már akkor éreztem, hogy ez egy elég meleg nap lesz. A városban csak egyetlen dolgot, a Texas State Capitol-t néztük meg, amit természetesen most újítanak fel. Belülről is olyan hatalmas, mint amilyennek kívülről tűnik. A több 100 lépcső megmászása után, a fogadó tesómmal beszereztük a jól megérdemelt texasos nyakláncunkat.🌟
 Ebéd után indultunk is tovább San Antinoba, de út közben megálltunk a Pedernales falls National Park-ban túrázni egy picit. Elképesztően gyönyörű volt😍 megvan az új kedvenc helyem. A vízbe nem lehetett belemenni, pedig nekem az lett volna az első dolgom..
Az út San Antonioba kb. 2 óra volt innen, de végig aludtuk az utat a tesómmal. Megnéztük Alamo-t, aztán a River walk-on sétáltunk végig. A folyó mellett töménytelen mennyiségű étterem, és ajándékbolt várta a látogatókat.
Este egy hotelban aludtunk, a tesómmal szinte végig kártyáztuk az egész estét, szóval másnap elég nehezen tudtunk felkelni...Reggeli után egy japán kerttel folytattuk a városnézést. Rengeteg féle növény, és a fogadó tesóm szinte mind tudta a nevét, mert ezt tanulja az egyetemen. Engem úgy őszintén, legjobban a halak fogtak meg.
Utolsó állomásunk a Mission San José volt, ami egy romváros. A templom belsejében, a szebbnél szebb festmények után, mintha mise történt volna, folytattuk utunkat haza. (Ne haragudj apa, muszáj volt lopnom a poénodat :P)
Hazafele megálltunk vásárolni is enni. Az evés részét így visszagondolva már nem igazán tartom jó ötletnek, mert egy All you can eat kínai étterembe mentünk. Kb. 6 soron keresztül 1000 féle választék, és annyit eszel, amennyit akarsz. Ezt akkor mennyországnak tartottam, hiszen azért mégis csak kínai kajáldáról van szó. A 4. tányár (kutya vagy macska) után már kezdett megváltozni a véleményem, főleg hogy azzal kezdtem, hogy kifogtam a legcsípősebb kaját, ami szétégette a számat, és senki nem értette, miért könnyezek, és mutogatok a kancsó víz felé. De jelentem, túléltem. Nem részletezném, hogyan éreztem magam a következő órákban, de legszívesebben sírni tudtam volna a sarokban. Engem ilyen helyekre nem szabad beengedni.
Egy csodálatos hétvégén vagyunk túl, innen is köszönöm a fogadó családomnak, hogy elvittek.😄
Ma Labor day volt, azaz nem kellett suliba menni (természetesen az edzés nem maradt el, és ünnepnap révén nem 6-ra, hanem csak 7-re kellett mennünk. Hát nem édes?😅.), szóval laza napom volt.

Ui. Boldog szülinapot Apa!!❤❤