Austin, San Antonio, Pedernales falls🌼

Szombat reggel indultunk Austinba fogadó családommal. Az út viszonylag gyoran eltelt, beszélgettünk, zenét hallgattunk, és a fogadó tesómmal játszottunk. Ahogy kiszálltam a kocsiból, és próbáltam kiolvadni, ledobva magamról a 2 réteg pulcsit, már akkor éreztem, hogy ez egy elég meleg nap lesz. A városban csak egyetlen dolgot, a Texas State Capitol-t néztük meg, amit természetesen most újítanak fel. Belülről is olyan hatalmas, mint amilyennek kívülről tűnik. A több 100 lépcső megmászása után, a fogadó tesómmal beszereztük a jól megérdemelt texasos nyakláncunkat.🌟
 Ebéd után indultunk is tovább San Antinoba, de út közben megálltunk a Pedernales falls National Park-ban túrázni egy picit. Elképesztően gyönyörű volt😍 megvan az új kedvenc helyem. A vízbe nem lehetett belemenni, pedig nekem az lett volna az első dolgom..
Az út San Antonioba kb. 2 óra volt innen, de végig aludtuk az utat a tesómmal. Megnéztük Alamo-t, aztán a River walk-on sétáltunk végig. A folyó mellett töménytelen mennyiségű étterem, és ajándékbolt várta a látogatókat.
Este egy hotelban aludtunk, a tesómmal szinte végig kártyáztuk az egész estét, szóval másnap elég nehezen tudtunk felkelni...Reggeli után egy japán kerttel folytattuk a városnézést. Rengeteg féle növény, és a fogadó tesóm szinte mind tudta a nevét, mert ezt tanulja az egyetemen. Engem úgy őszintén, legjobban a halak fogtak meg.
Utolsó állomásunk a Mission San José volt, ami egy romváros. A templom belsejében, a szebbnél szebb festmények után, mintha mise történt volna, folytattuk utunkat haza. (Ne haragudj apa, muszáj volt lopnom a poénodat :P)
Hazafele megálltunk vásárolni is enni. Az evés részét így visszagondolva már nem igazán tartom jó ötletnek, mert egy All you can eat kínai étterembe mentünk. Kb. 6 soron keresztül 1000 féle választék, és annyit eszel, amennyit akarsz. Ezt akkor mennyországnak tartottam, hiszen azért mégis csak kínai kajáldáról van szó. A 4. tányár (kutya vagy macska) után már kezdett megváltozni a véleményem, főleg hogy azzal kezdtem, hogy kifogtam a legcsípősebb kaját, ami szétégette a számat, és senki nem értette, miért könnyezek, és mutogatok a kancsó víz felé. De jelentem, túléltem. Nem részletezném, hogyan éreztem magam a következő órákban, de legszívesebben sírni tudtam volna a sarokban. Engem ilyen helyekre nem szabad beengedni.
Egy csodálatos hétvégén vagyunk túl, innen is köszönöm a fogadó családomnak, hogy elvittek.😄
Ma Labor day volt, azaz nem kellett suliba menni (természetesen az edzés nem maradt el, és ünnepnap révén nem 6-ra, hanem csak 7-re kellett mennünk. Hát nem édes?😅.), szóval laza napom volt.

Ui. Boldog szülinapot Apa!!❤❤