RYLA, SCRYE, 2nd semester

A címből nem sok derül ki, azt el kell ismerjem...
RYLA, azaz Rotary Youth Leadership Awards január elején volt esedékes. El kell ismerjem, izgatott voltam. Ugye a rotary körzetekből áll, ami mi körzetink 5910. 270 11.osztályos kapott lehetőséget Houston környékéről, hogy részt vehessen ezen az eseményen, plusz ugye mi 11-en cserediákok. (Kivéve Marcelo, aki máski körzetből van..azért szeretünk❤)
Elérkezett a nap, nekünk még szünet volt. Az én iskolámból sajnos senki nem ment, de Huntsville-ban van egy magán iskola (Alfa-Omega) ahonnan hárman is jöttek.
Ahogy odaértünk, rengeteg ember fogadott minket. Természetesen mi 4-en összeragadtunk, de 5 perc múlva szétválasztottak minket, mivel nem kerültünk egy szobába. Vacsora, majd irány a szobákba, ahol 19 másik lányt ismerhettem meg. Természetesen a 11 órai takarodót miért is tartottuk volna be, helyette hajnali 3-ig "én még sosem.."-et játszottunk, amit a reggel 7 órai keléskor azzal a lendülettel meg is bántunk..
Reggel csapatokra bontottak minket, megint 12 új emberrel, akivel még életedben nem találkozzál..
Ha bárki is elgondolkozik, hogy dehàt akkor hogy is lehettünk mi jóban, ennyire közel egymàshoz? Ez egy igen jó kérdés... amire én sem tudom a választ.
Este egy előadást hallgatthattunk meg, az úgy nevezett power coach-tól. Az előadás elején, mindenki legyintett, hogy ugyan.. biztosan ez is csak egy előadás lesz a sok közül.. majd a végén mindenki tátott szájjal bámult. (https://youtu.be/bBihkrXuyh8)
Reggel Texas bekeményített, és laza -8 fokkal indítottunk. A mi csapatunk természetesen a kinti programmal kezdett. De komolyan, ők még a hideg időt is elfeledtették. Programok voltak, amikkel javították a csapatmunka, az összedolgozási készségeinket.
A kedvencem a "bizalom esés" (trust fall, nem tudom máshogy fordítani...) volt. Fel kellett állnia a csapattagoknak egy 1,5 méter magas farönkre, majd megfordulva ledőlni róla, mint egy darab fa, remélve, hogy a többiek elkapnak. És elkaptak.
Itt is ugyan az a kérdés..hogyan bízhatsz ennyire azokban az emberekben, akiket alig néhány órája ismersz?
Vasárnap délelőtt volt az egyik kedvenc programom, amikor egy autót kellett építenünk, majd két embert beleültetni,és versenyezni a többi csapattal. Rengeteget nevettünk, mikor az autónk konrétan félúton darabjaira hullott.
Ez a hétvége többet tanított szerintem mindenkinek, mint vártuk. Olyan embereket ismertem meg, akiktől sírva vettünk búcsút egymástól vasárnap délben egyetlen egy hétvégi ismerettség után.

(Errol a keprol nem nyilatkozom. 2 masodperce ismertuk egymast)

Egyik hétvégén gulyás levest csináltam a fogadó családomnak, mert azért csak meg kellett mutatnom, milyen is a jó magyar kaja. Mielőtt bárki elsütné, igen jó lett, és nem, senki nem kapott mérgezést.. :P

Oké, egy picit én is meglepődtem, hogy ilyen jól sikerült..

Egyik hétvégen Galvestonban voltunk az előző fogadó családommal, akik jelenleg

3 koreai cserediákot fogadnak az egyetemről. Akiknél kevesebb édesebb embert ismerek...❤❤

Komolyan Texas az egyetlen olyan hely ezen a világon, ami lazán le tudja mind a 4 évszakot.. egyik nap a téli kabát is kevés, másik nap pólóban meg rövidgatyában rohangálnak az emberek. Haramadik nap szakad az eső.

Ez pont egy szeles, de elég napra esett. Galveston egyébként egy sziget a mexikòi öbölben, ahova egy híd ìvel át.

Kitalálhatjátok, hogy ki volt az egyetlen, és az első, aki belement a jéghideg vízbe..

Határozottan állítom, hogy megérte.

Elkezdődött a foci és a kosárlabda szezon, szóval majdnem minden hétvégén meccsre járunk, amit imaaadok!!

Megkezdődött a második félév, az órarendem csak picit változott, biológia helyett spanyolom van, amit nagyon szeretek. Ez eddig a kedvenc nyelvem..valahogy akármilyen csúnya dolgot mondhatsz spanyolul, még mindig szépen hangzik..a németet meg inkább nem részletezném..

A legjobb,hogy a német meg a spanyol órám egymàs utàn van, és néha nagyon össze tudom kavarni a dolgokat. Például a múltkor, elkeztem németül beszélni a spanyol tanárhoz,akinek majd làtva az értetlen tekintetét, gyorsan kijavítottam magam magyarul. Majd az egész osztály úgy nézett rám, mintha fura lennék. Nem cáfoltam meg.

Track,track, track...avagy, mi az ami megöl minket minden nap. Utálom is, meg szeretem is.. 2 hét van az első versenyig, és már most izgulok. 800 métert, 1 mérföldet,2 mérföldet, és 300 gátat fogok futni. Hàt......meglátjuk.

Egyébként, képzeljétek..csak most jöttem rá, hogy a graveyard és a gravy nem éppen ugyan azt a dolgot jelentik.. Ugye a cross country csapattal mindig a suli melletti temetőhez futottunk (angolul graveyard). Na màr most, én következetesen gravy-nek hívtam 5 hónapig, és senki nem közölte velem, hogy az nem egy és ugyan az a dolog. De azért köszönöm, hogy 5 hónapnyi röhögés után, most végre közölték velem. Ha valaki nem tudná, a gravy egy szósz amit általábn a krumplira raknak.

SCRYE,

azaz South Central Rotary Youth Exchange conference

Ez volt a legesleges legkedvencebb dolgom januárban. Megismerni 230 másik cserediákot?? Ez egy olyan dolog, amit szerintem egyetlen cserediák sem utasítana vissza..:P

Alig vártuk,hogy felszálljunk a repülőre, és elrepüljünk Tulsa, Oklahomába.

A reptéren találkoztunk a többiekkel.❤ Érkezéskor egy busszal vittek minket egy hotelbe, ahol egy sorszámot kapva vàrtunk a többi cserediákkal az "egy napos fogadó családjainkra". 3 óra várakozàs alatt nem is tudom, hányszor isméltem el a következő mondatot: "Heyy, i'm Fruzsi, and I'm from Hungary. Yes FRUZSI. Yes, it's okay if u can't say it. Don't worry, probably i can't say your name eirhe. No hahah, i'm not hungry, but it's very funny. And where are you from?".

Amikor megjött a fogadó anyukánk, kiderült hogy 2 lánnyal kerültem egy csalàdhoz. Kejt Olaszországból,és Ayaka Japánból. Az este alatt kiveséztük a cserediák élet szépségeit. Jó volt olyan emberekkel beszélgetni,akik komolyan megértik,hogy min mész keresztül, hisz ők is ugyan azokat a dolgokat èlik át. Majd a fogadó anyukánk elvitt minket pizzázni.

Másnap reggel palacsintát sütöttünk, majd kezdődhetett a városnézés. IGEN EMBEREK, LÀTTAM A 66-ES UTAT, AMI NEM CSAK A VERDÁKBAN LÉTEZIK. Majd egész Tulsa-t körbekocsikáztuk.

1-kor kellett visszamennünk a hotelbe,ahol búcsút vettünk egymástól, és kezdődhetett a hétvége a cserediákokkal. Az estére felkészülve, csapatokra bontottak minket orszàgok szerint. Kitalálhatjátok,hogy hány magyar volt... 1. Én. Hatàrozottan állítom, hogy ez nagyon nem volt fer,mivel 30 olasz volt. Országonként egy egy előadást kellett csinálnunk, ami jellemző rànk. Na most.. engem összeraktak Romániával, Litvàniàval, Lengyelországgal és Törökországgal, mint "Kelet-Európa". Àlltunk egymással szemben,és rá kellett jönnünk, hogy az ég világon semmi közös nincs az országainkban. Végül megoldottuk, és mindenki csak mondott pár szót a sajàt országàról. Az előadàs előtt volt egy 'zászló ceremónia'. Mivel én voltam az egyetlen magyar, ezèrt legalább vihettem én a zászlónkat!!

A vacsora után kezdőthetett a lock in.. ami annyiból àllt, hogy átvittek minket egy másik épületbe, ahol esélyed sem volt alvásra. Egész éjszaka táncoltunk és ettünk. Kb 4 körül volt egy olyan pontunk Clara-val, hogy az asztalok mellett, egymásra dőlve 10 perce sikeresen elaludtunk. Majd valaki... (kedves spanyol baràtunk azzal a lendülettel felvert, hogy neki most fordítanom kéne magyar szöveget.. hàt igen.. én is téged..❤).

Másnap nem részletezném,hogyan éreztük magunkat.. ahányszor 30 másodpercnél tovább maradtunk egy helyben, mindenkinek automatikusan csukódott a szeme. A 36. Órában már semmire sem tudtam gondolni, csak hogy most én aludni akarok.

A hétvége legnagyobb dolga a kitűző csere volt, ami egy rotary hagyomány. A blézerem elég nehéz lett a sok kitűzőtől. :P

Egyébként az indulás előtt 1 nappal jöttem rá, hogy nekem bizony 90 kitűzöm van, és az valahogy 200 embernek nem lesz elég.

Elmentünk a hobby lobbyba, annak a reményében, hogy mi majd kapunk magyar szalagot, amiből mi majd gyártunk kitűzőt. Természtesen azzal a lendülettel közölték, hogy nincs nekik. Én a következő pillanatban kiszúrtam egy piros-fehér-zöld szalagot, majd megérdeklődtem,hogy az akkor most mi is... erre közölték, hogy az karácsonyi szalag, de ha szeretném...

Valahogy nem kellett kétszer mondani. Az aznap esti program 120 magyar kitűző készítése volt.