Szombaton Jonassal voltam tojást festeni (legalább ezt a hagyományt tartják itt). Aztán jött a vasárnap kicsit mozgamasabbra sikeredett mint terveztem. Reggel templom, és mivel új családhoz kerültem, ez új templomot is jelent. Rengeteg barátom jár abba a templomba, Templom után visszamentem Katyékhez családi ebédre, meg tojás keresésre. Aztán jöttem haza, hogy a fogadó családommal menjünk Collage Stationbe. A fogadó anyukám, újra férjhez fog menni, és a vőlegénye hívott át minket húsvétozni. BBQ, medence, tojás keresés part 2, majd billiárdozással zártuk a napot. Még a kemping be volt terveze néhány barátommal, de mivel 3 napja köhögéssel haldokoltam, úgy döntöttem, ez elég volt. na jó... én mentem volna, de a betegségemre hagyatkozva itthon tartottak.
Hétfőn pedig tökre jó programokat szerveztem...aha. Persze. Reggel, ahogy kinyitottam a szemem elég rossz érzés kapott el, mint amikor az ember elfelejt valamit. Jah. A 7 oldalas esszét, amit két hete kellett volna elkezdenem, hagytam a legutolsó napra. Ilyenkor nem is értem, hogy éltem túl az előző 8 hónapot, vagy egzáltalán hogy küzdöttem magam el a budapesti reptértől idáig. A napomat nem szeretném részleteznem, ugyan azon a széken ültem 13 órán keresztül, és látványosan haldokoltam. Ráadásul mindenki itthon hagyott, és ment szórakozni a barátaival. Este Ana megmentette az életemet, és átjött segíteni, így be tudtam fejezni. Egyébként a The Good Earth könyvről kellett írjak, ami az egyik legjobb kötelező volt, amit valaha olvastam.
A húsvéti szünet utáni hét gyorsan eltelt a suliba, főleg, hogy az atlétika szezon vége, nincs edzés suli után, nincs több gyilkos 800 breakdowns, sem hills. Haha. Csak viccelek, ugzan úgy van edzésünk. Rossz szokásommá vált, hogy edzés helyett Olivia kocsiját használom alvóhelynek 7. órában. Néha még társaságom is akad. Az utolsó 6 hét is megkezdődött a suliban, és mindenki a vizsgákra készül. Na meg lefutottam az utolsó varsirtz versenyem, ami azt jelenti, hogy végre valahár meg tudom rendelni a Lettermanom!!!
Az első baseball meccsemre is eljutottam. Hát...... annyira nem jött be, szóval inkább elmentünk enni Canes-t.
Starbucksban kipróbáltuk az új unikornos cuccot. Tényleg olyan ìze van mint az egyszarvúknak.
Katyy💘
Elérkezett az utolsó hétvége a cserediákokkal.. 1 nap telt azóta, hogy láttam őket, és máris annyira nagyon hiányoznak. Emlékszem, mikor először találkoztunk Galvestonban, augusztus végén. Emlékszem, hogy nem vártam sokat egy olyan hétvégétől, amelyiken nem ismerek senkit, ráadásul egyikünk sem beszél igen jó angolt. Totálisat tévedtem. Már azon a hétvégén sírva búcsúztunk el egymástól, és vártuk a következő hétvégét, amit két hónap múlva együtt tölthetünk. Olyan barátságok szövődtek köztünk, amik nem sokszor. Együtt számoltuk a napokat a következő alkalomig, ha valakinek volt valami problémája, mindenki azonnal próbált segíteni, mégha az csak group chaten keresztül is volt. És most, eljött az a pillanat, hogy csak búcsút kellett mondani nekik, addig amíg majd valamikor, valahogyan összehozunk egy találkozót európában.
De kezdjük az elején. Pénteken izgtottan keltem, hiszen tudtam, hogy ebéd időben kikerülhetek a suliból, és mehetünk Lufkinba.
Állatkerteztünk, Skzyoneoztunk, sőt,még prom ruha próbára is került sor. A ceremónián zászlóval vonultunk, majd ahogy megvolt a beszédem,és jött volna a követkeyő ember, rápillantottam Machara. Na ezt nem kellett volna. Az az egy bajom van, ha valakinek könnyeket látok a szemében, akkor nekem ott a vége, nem bírom tovább, én is sírok. Olyan volt, mint kb a dominó, mindenki egymás után kezdett sírni. Este lock-innal zártunk, majd másnap reggel tényleg eljött a búcsú pillanata. Mindenki azt számolgatta mennyit kell Europában utaznunk, hogy meglátogassuk egymást. Az a 7 óra már nem is olyan sok... D5910 f4ever
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése