Megkezdődött az a dolog amitől talán a legjobban féltem, az iskola. A fogadó szüleim azzal nyugtattak, hogy ugyan már, rengeteg 9.-es lesz, és ők is ugyan úgy nem tudnak semmit a suliról. Hát igen, csak azzal a pici különbséggel, hog ők beszélik a nyelvet. Az első napom nem sikerült valami fényesen. Semmit nen találtam, folyamatosan eltévedtem, senkit nem ismertem. Aztán miután megkaptam a 3. órarendem aznap, és rossz osztályba mentem, és a 4. óráig csak ültem,hogy úristen nem értek semmit, és rettentően utálom az egészet. Aztán egy fiú odajött, hogy ne szomorkodjak, mert ha sírni fogok, énekel nekem, és az senkinek nem lesz jó. Tényleg énekelt. Onnantól kezdve valami megváltozott..nem egyedül ebédeltem, egyre többen köszöntek a folyosón. Miután megtudják, hogy cserediák vagyok, mindenki magyar szavakat akar hallani, velem akar ebédelni, azt kérdezgetik honnan származom, és még is miért pont ide jöttem.
A tanárok is hihetetlenül kedvesek, mindenben próbálnak segíteni.😄
Sosem hittem volna, de a német lett a kedvenc órám. Van egy elképesztően aranyos tanárom, és csak 7-en vagyunk a német csoportban, szóval sokkal könnyebb barátkozni is. Egyébként Mr. Bounbauh Németországból származik, van egy mexikói lány, na meg ugye vagyok én is. Tiszta multikulti. Első németen a tanár mondott nekem valamit németül, de az értetlen tekintetemből rájött, hogy fogalmam sincs mit mondott, majd hogy segítsen nekem, lefordította angolra. Természetesen még mindig nem értettem. Végül ő is elnevette magát, és mondta, hogy ha nem haragszok több nyelvvel nem próbálkozik. Imádom az órát, de tényleg ez az egyik legnagyobb agymunkát igénylő, mert egyszerre 3 nyelven kell gondolkozzak, de rájöttem, hogy ez egyelőre nem igazán megy.
Van még egy nagyon problémás dolog.. a nevem. Bár tény, hogy azóta már tökéletesen betűzöm, és többször mondtam el a saját nevem, mint valaha, de ez ezzel jár. Voltam már Fuszi, Fruzi, Fudzsi , Fjuzi és hasonlók, de nagyon édesen próbálkozik mindenki..😍 A vezetéknevemet meg inkább hagyjuk.
Vannak dolgok, amit már jobban értek a többi órán is, de vannak pillanatok, mikor elgondolkozok, még is mi a francot keresek itt, és milyen nyelven beszélnek ezek..
Kezdem megszokni a dolgokat, és már tényleg nem tűnik olyan szörnyűnek az iskola, sőt tegnap már úgy keltem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy részese lehetek ennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése