Sziaasztok!
Ma pontosan egy hónapja vagyok itt, és hát meg kell mondjam, rettentően élvezem😄 Hogy őszinte legyek, még a reggeli edzéseket is szeretem,mikor reggel hatkor lazán lefuttatnak velünk 12 kilométert.
Pénteken voltunk egy Cross Country versenyen a csapattal, ami nagyon jól sikerült. De kezdjük az elején..
Az előtte lévő estét természetesen végig chateltem a többi cserediákkal, szóval nagyon nem tetszett, mikor reggel megláttam az ébresztőn a 4-es számot a számlap elején. Valahogy a fogadó apukámnak sem volt őszinte a mosolya, mikor a suli felé tartottunk. Sikerült laza 30 perces késéssel elindulnunk, miután a csapattársaim többsége megérkezett pizsomában, takaróval és plüss macival a kezében. Itt tényleg nem húzzák az időt ilyen apróságokkal. Kb. 5 perc után már mindenki bealudt, és akkor értettem meg miért is hoztak takarót. A légkondi miatt konkrétan jégveremnek érződött az egész busz. Az ébresztésünk elég érdekes módon sikerült, miután sikeresen visszaaludtam 7 előtt pár perccel, abban a pillanatban az edző fékezett egy hatalmasat, és azzal a lendülettel mindenki begurult az előtte lévő széke alá. Ő ezt persze egy laza "Ups..Good morning guys"-al elintézte. Aznap akaratlanul is tanultam pár csúnya szót angolul..
Miután megérkeztünk, és kiszállás közben kellemesen megcsapott minket a 40 fok, elindultunk megkeresni a wc-t, és megszerezni a rajtszámokat. Na igen ám, de a 30 másik sulibusz, amit láttunk, nem gyerek nélkül érkezett. 40 perc várakozás után, azt mondták van egy óránk csináljunk amit szeretnénk. Tehát érett középiskolásokhoz hìven megrohamoztuk a játszóteret. Mikor beálltunk a rajthoz, rajtam kívül kb. 400 lánnyal, már akkor éreztem, hogy ez nem lesz egy könnyű verseny. Hát, kb 2 másodperccel a sípszó után rájöttem, hogy én utálok homokon futni. A táv felénél elkezdett szakadni az eső, ami miatt kicsit keményebb lett a felszín, de cserébe tiszta sár lettem. Második lettem, és hihetetlenül jó érzés volt beérkezni a célba,mármint így visszagondolva igen, de akkor éppen a halálomon voltam, és a legtöbb futóval együtt ruhástól bevetettük megunkat a vízbe, amitől természetesen az edzők rettentően boldogok voltak.😄
Csütörtökön újra verseny.. szóval Let's go hornets!!👆💪
A reggeli edzésekről még annyit, hogy itt sem szívbajosak, lazán guggoltattnak minket 50-60 kilóval. Nem tudom, olvassa e a blogot Főnök, de innen üzenem, hogy készüljön, mert olyan lábam lesz, mire hazamegyek, hogy kisujjból végigcsinálom a lábnapot. :P
Szombat reggel, a fogadó szüleim bejelentették, hogy elvisznek a kis tavukhoz, ami nem messze van a várostól. Hmm hát... nálunk a kicsi fogalma egészen mást jelent, mint itt..
Nagyjából 3 órát ültem a parton, majd a csónakban, azzal a céllal, hogy én bizony most halat fogok fogni. Igaz halat nem fogtam, de egy faágnak sikerült a horgomra akadni. Nem mondom, hogy ugráltam örömömben, de jobb mint a semmi😅 Talán máskor.
A templomban találtam egy képet, és miután 3x elsétáltam mellette, csak akkor esett le, miért volt olyan fura. Értettem,mi van ráìrva.😅
Fruzsi💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése