XC, wedding, woodlands mall🔥

Hihetetlen gyorsan telik az idő, már az első 6 hét végén vagyunk, ami annyit tesz, hogy naponta ha nem íratnak 3 tesztet, akkor valami nem stimmel. Itt az a motiváció, ha megbuksz (azaz 70% alatt vagy) nem sportolhatsz, nem lehetsz a bandában, vagy a kórusban. Ez itt akkora motiváció, hogy azok akikből ki nem néznéd, hogy valaha is tanulnak, most könyvekkel járkálnak a kezükben mindenhova.
Azt hiszem, a reggeli 6 órás edzéseknek meglett az eredménye. Pénteken újból 4-kor kelés, majd a szokásos 30 perces késés után elindultunk a sulibusszal Giddings-be a 3. Cross Country találkozóra. Most okosabb voltam, vittem takarót, meg pulcsit a buszra, és ìgy azért valamennyivel kényelmesebb volt. Reggeli (negyed hatkor) után szokásos villanyoltás, és mindenki kidőlt. Az ébresztés a szokásos módon történt, (értsd, az edző a legváratlanabb pillanatban befékezett) és miután mindenki begurult az előtte lévő széke alá, elmondott pár szép angol szót, folytathattuk utunkat. Kb. Fél 9-kor értünk oda, és az én kategóriám csak fél 11-kor futott, szóval volt egy csomó időnk.  Miután a fiúk végeztek, mi kellően kiszurkoltuk magunkat, előkerült a focilabda, a frizbi, meg a gitár. Az egyik legjobb dolog itt, hogy nem számít, hogy 80. Vagy 1. Helyen vagy, ugyan olyan örömmel szurkolnak, és örülnek a beérkezésednek.😊
Nekünk 2 mérföldet kellett futni, viszont a terep nem volt valami kellemes, mert rengeteg dombon kellett átfutnunk, és a kavicsos rész meg a sivatag váltogatta egymást. Sikerült tartanom a tempót, így 150 emberből elsőnek értem célba. 😍
Az érmemet elcserélték, így Cross Country Girls helyett, Cross Country Boys feliratosat kaptam, de legalább az első hely stimmel.😏
A hazafele út nagy része énekléssel telt, majd miután már csak 30 mérföldre voltunk Huntsville-től, és màr kezdtem elhinni, hogy 3-ra hazaérünk, és nem késem le a buszt haza... amikor abban a pillanatban elkezdett sípolni a riasztó és a busz megállt az autópálya szélén. A motor túlmelegedett, és a busz úgy döntött nem szeretne tovább szállìtani minket. 20 perc után már visszasírtuk a légkondit.
1,5 óra után, mikor már azon gondolkoztunk, hogy megesszük egymást megjelent a felmentősereg (èrtsd egy dühös buszsofőr egy másik busszal, hogy hazaszàllítson minket. Igazából, nem olyan szörnyű mint amilyennek hangzik, mert a fél csapat spanyol dalokat énekelt, kártyáztunk, beszélgettünk.
Az egyik fiú azzal szórakoztatta magát, hogy  spanyolul beszélt hozzám. Nekem meg elegem lett belőle, hogy semmit nem értek, ezért én meg magyarul kezdtem hozzá beszélni. Ùgy 30 percig ezzel lazán elvoltunk, de mindenkinek elege lett belőlünk,

Szombat reggel sem maradt el a korán kelés, mivel a fogadó szüleimnek Rotary meetingre kellett menni Conroe-ba, utána pedig egy esküvőre voltunk hivatalosak. A meeting alatt el voltam engedve a Woodlands bevásàrlóközpontba egy másik cserediákkal. Érett középiskolásokhoz méltóan az időnk nagy részét a kisállat kereskedésben és a Disney shoppban töltöttük. 

Az esküvő tényleg olyan volt mint a filmekben.😍 Mikor kimondták az 'I do'-t, meg a zene, a ruhák meg minden. Kicsit hosszú volt, és szerintem mindenki unatkozott rajtam kívül.  

Kedden egy lánynál voltam a biosz csopoportból, mert rájöttünk hogy a projekt határideje másnap van, és még sehogy sem állunk. A feladat igen érdekes volt, egy dalt kellett ìrnunk, enzimekről és molekulákról, majd elénekelni. A videót nem mutatnám meg, elég trauma volt, mikor az egész csoport előtt levetìtették. De legalább jól èreztük magunkat.😍

Mikor megkérdezik mi a legjobb dolog itt, egyértelműen azt kell mondjam, hogy a mogyoróvaj. Szerintem egy bőröndőt teli fogok rakni, és hazavinni. A màsik a chocholate chip cookies. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Vasárnap este a fogadó fogadó tesómnál voltam, aki igazából a rotarys felügyelőmnek a fia, de majdnem olyan mintha a testvérem lenne. Xboxoztunk, magyar szavakat tanítottam neki, és zongoráztumk. Van egy kìgyója, ami hihetetlenül aranyos, és ha hazamegyek, tuti hogy beszerzek egyet.